Asprovaltai történet, búcsú a görög nyaraláson

Ez az írás bevallom nem is egy igazi görög nyaralás leírása, hanem egy búcsúbeszéd egy hű barát emlékére.
A színhely Asprovalta, ami szintén Észak-Görögországban van, de a Chalkidiki- félsziget túlsó oldalán, az itt kialakított Riviérán, ami tán egyszer majd a távlati tervek szerint egybefüggő nyaralótelep lesz Sztavrosztól az Elephantosz hegycsúcsa aljáig. Amikor ott jártunk, ebből még csak az látszott, hogy Asprovalta egy csodálatos nyaralóhely, Vrasna, Neo-Vrasna is gyönyörű kis falu, Sztavrosz, az egykori halászfalu fantasztikus házaival fut fel a hegyoldalba, tengerpartja pedig fölszerelve éttermekkel, discokkal, üzletekkel, hálójukat bogozó halászokkal és csodálatos strandokkal.

Asprovaltán is május végén nyaraltunk, méghozzá két évben egymásután. Ha van olyan, aki most olvassa először utazási, nyaralási irományaimat, annak elárulom, ez az időpont azért ismétlődik öt görög nyaralás alkalmából, mert ez a házassági évfordulónk.

Akkor átmegyünk jelenbe!
Sajnos eltelt az egy hét, méghozzá nagyon gyorsan. Gyönyörű időnk volt, nagyon jól éreztük magunkat. Számtalanszor végigjártuk a rengeteg üzletet, napoztunk, fürödtünk a tengerparton, az Égei csodálatos hűs habjaiban. Ettünk rengeteg gyrost, jégkrémet, korai gyümölcsöt.
Úgy osztottuk be napjainkat, az apartmanban jól bereggeliztünk, aztán séta a tengerpartra kirakat-nézegetéssel. Át az országúton, aztán minden nap másik úton ki a strandra, ahol két fürdés között elbujtunk a napernyő kalapja alá. Már csak ilyen egyhangú egy görög nyaralás, ha melegen süt a hellén nap sugara. Fontos tevékenységünket röviden megszakítottuk, amikor ebéd gyanánt elmentünk a sétányig két Tsurkakiért (ez egy kelt tészta, amit többnyire csokoládékrémmel töltenek), esetleg a pékhez kalácsért (tsureki), egy kiló cseresznyéért, meg jégkrémért. Vissza a strandra vacsoráig, aztán hatalmas séták a városkában, esetleg egy gyrosért Vrasnába.
Most vége a görög nyaralásnak, már megérkezett a minket váltók busza, de még délutánig miénk a part. A cuccok már a gyűjtő-apartmanban, csak a fürdőruhák maradtak elöl. És persze itt van velünk hű barátom. Miatta jöttünk a strandra, meg azért mert szépen süt a nap. Bár éjjel erős, hideg szél dübörgött, már elmúlt, csak a vizet hűtötte le, de nagyon. Olyan üres a part, mintha csak hárman lennénk az egész öbölben. Az asszony, én, meg hű barátom Blanco. Igen, ez a neve a büszke görögnek. 23 éve vagyunk együtt szerte a világ tengerein. Fiatal legények voltunk, amikor belemerültünk a Pireuszi tenger kékjébe. Együtt néztük a Naptlioni halacskákat, aztán sok évig a horvát tenger csodáit. Megtaláltuk Krken a polipot, a csikóhalakat, a tengeri csillagokat, köztük a biborszínüt is. Tőle tanultam, hogy a tenger élőlényei addig szépek, amíg a vízben élnek, nem valók szobadísznek!
Kerestük az Adria csodáit a olasz tengerparton, de egy-két depressziós rákocskán, halacskán kívül nem találtunk rájuk.

Most pedig itt vagyunk a szülőhazájában a görög nyaraláson!
Szegény Blanco az évek során nagyon megöregedett. Bár homlokán most is büszkén viselte a Greece tetoválást, de alatta a bőre már nagyon ráncos, töredezett. Hiába az a sok sósvíz még a gumit is megkeményítené. Tán valami „prosztata-gondjai” is lehettek, mert- hogy mondjam- átjött a víz rajta!
Szóval úgy döntött, nem jön haza velünk, szívesebben pihenne itt Görögországban, ahol született. Tőle jöttem búcsúzni, be is mentünk a kissé nagyon hűvös, az éjszakai széltől hullámzó vízbe. Isten veled, hű barátom, már nyugodtan nézegetheted, büszke görög, az Égei tenger halacskáit, migcsak el nem porladsz!
Így, keményen férfiasan vesz búcsút egymástól két barát! Integetek még egy utolsót, aztán megyek ki a partra az asszonyhoz, aki ilyen hideg vízben nem úszkál.

Könnyeimmel küszködve nézek a vízre, érdekes, mintha egy nagy fekete medúza úszna egyre közelebb a parthoz. Nem medúza, hanem Blanco barátom jött vissza. Ismét beúszás, búcsúzás, kicsit kisebb integetés, partraúszás
Nem szaporítom a szót, háromszor jött vissza szegény öreg barátom. Negyedszerre aztán olyan mélyre kísértem, ahonnét már nem volt visszaút.

Lázadó lelkiismeretemet nyugtatgattam, amikor föltűnt a parton egy Hófehérke pár. Megjöttek a váltónyaralók. Már övék a görög nyaralás! A fiú lehajol a vízbe: -Nézdd, egy BÚVÁRSZEMÜVEG!- Naná, hogy Blanco az. Amúgy nyugodtan, görögösen, a bajusza alatt mosolyogva, rábízza magát a hullámokra, és megérkezik céljához. A fiatalember azonban észreveszi szegénykén, milyen avíttas, és kidobja a szemétládába.
Hát ennyi a történet. Nagyon szerettelek öreg barátom, de kukázni nem fogok miattad!
Inkább jövünk a szokásos görög nyaralásra jövőre is, hátha még megtalálunk.
Kalispera Blanco!

Vili

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés